Szentkirályszabadja

 Az elveszett város egy Veszprém melletti falu közelében fekszik. A legtöbb épület a 60-70-es években épült, amiket többnyire alig pár évtizedig lakták az itt állomásozó orosz és ukrán katonák. Ez idő alatt kialakították a saját maguk kis városát, amiben volt óvoda, általános iskola, középiskola, tornaterem, színház és mozi, ötemeletes panel, és lakóházak. 1988-tól folyamatosan hagyták el az épületeket egészen 1990-ig. Bár előfordult hogy 1991-ben vissza-vissza tértek a katonák, néhány ottmaradt holmijukért ? amit több ott talált újság is bizonyít. Ezek után megkezdődött az üres épületek lassú kifosztása, mára pedig az enyészet lett úrrá. Napjainkban a város nagyon hasonlít a Csernobil közelében fekvő, lassan negyed évszázada üresen álló Pripyat városra, leszámítva a sugárzást. Az oroszok visszaköltöztek szülőföldjeikre, és maguk mögött hagyták eddigi életüket, vele együtt otthonaikat, házaikat, amik a mai napig is üresen állnak, és amiket lassan visszavesz a természet ereje.

Kunmadaras

A Kunmadaras melletti szovjet katonai támaszpont egy tízezres szovjet város is volt, amit a falu határába úgy húztak fel, hogy nem került rá a térképre. 64 hangár, folyamatosan köröző MIG-ek. Innen bombázták volna Rómát. A kunmadarasiaknak napi tapasztalat volt, hogy hazafele biciklizve elképesztő alacsonyan húz el fölöttük egy katonai gép, vagy éjszaka pukkanó hangot kísérve nappali fény önti el a tájat. A repülőteret 1944-ben a német hadsereg építette, a háború végén az oroszok vették át. 1956-tól vált katonai támaszponttá. Állítólag ez volt az egyik létesítmény, ahol atomfegyvert tároltak. A várost a támaszpont mellé fokozatosan húzták fel. Az utolsó szegig mindent a Szovjetunióból hoztak. A rendszerváltáskor kígyózó sorban bicikliztek ki a katonák a telepről, eladták, amit lehetett, aztán eltűntek. A terület most az önkormányzat tulajdona. Egy-két hangárt kisgéphez vagy raktárnak használnak. A lakótelep 20 éve érintetlenül rohad, mióta a környékbeliek elhordták, ami még mozdítható volt. Iskola, csarnok, panelfürdő, szűk szobák, betonfegyelem, madárcsicsergés. Az embertelenség pusztulása, agyonterhelt, elmondhatatlan történet.

Derenk

A település középkori eredetű. Népessége megfogyatkozott a török hódoltság és a Rákóczi-szabadságharc alatt, majd egy 1711-es pestisjárvány következtében teljesen elnéptelenedett. Az 1715-ös összeírás szerint lakatlanul állt. Urai, az Esterházy grófok lengyel jobbágyokkal telepítették be újra. A népesség őrizte etnikai öntudatát, egészen 1943-ig nem asszimilálódott. A trianoni békeszerződés után Derenk választhatott, hogy Magyarországhoz, vagy az újonnan alakult Csehszlovákiához akar tartozni. A lakosok Magyarország mellett döntöttek. 1938-tól Horthy Miklós ? aki vadászterületet akart itt létrehozni ? megkezdte a falu kiürítését a tulajdonosok teljes körű kárpótlásával. A lakosság zöme Borsod-Abaúj-Zemplén megye különböző falvaiba költözött. A legtöbben Emőd-Istvánmajorban, Ládbesenyő-Andrástanyán és Sajószentpéteren telepedtek le. 1943-ra a település teljesen megszűnt, templomát, épületeit lebontották. Ma már csak az iskola romos épülete, a templom helyén épült kápolna és a közeli temető jelzi, hogy ezen a helyen valaha egy település állt

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Legfrissebb bejegyzések:

Kategóriák:

Archívum:

Jogi Nyilatkozat

2.25 min to go->///0.022 ump alatt.